A cikk svéd szövege az Aftonbladet 2002. augusztus 7.-i számában olvasható.

Az új család
A "nyugalmas" család veszélyes lehet, különösen a nôkre nézve. Naponta bántalmaznak nôket és gyermekeket a hozzájuk legközelebb álló férfiak. Ezenkívül továbbra is a nôk végzik el a nem fizetett háztartási munka legnagyobb részét. Gudryn Schyman emlékeztetni akar minket, miért akarja eltemetni a család fogalmát. Kétségbevonni a családról alkotott nézeteinket, olyan mint templomban káromkodni,
írja Gudrun Schyman az Aftonbladet mai vitarovatában.

A család - sok rossz forrása

Már jó ideje tart a médiavihar a Halál a családra! - némiképp provokatív jelszavammal kapcsolatban. Továbbra is erôs reakciókkal találkozom, pozitívakkal és negatívakkal egyaránt. Néha szükséges a drasztikus szóhasználat, hogy beindítsuk a vitát, egy olyan témáról amely éltünk ilyen fontos területérôl szól.
Két dolgot tartok nagyon fontosnak hangsúlyozni, mielôtt kifejteném kritikámat és nézeteimet a családdal, mint természetes és kizárólagos együttélési formával kapcsolatban. Elôször is, soha nem állt szándékomban elítélni más emberek személyes életútválasztását. Nem hiba, ha valaki mint nô, feleségül megy egy férfihoz és gyermekeket szül. Másodszor pedig aláhúzom annak fontosságát, hogy a gyermekeknek nyugodt környezetben kell felnôniük, jól működô felnôttek körében. A gyermekek nyugalma és jogai képezik egész gondolatmenetem alapját.

A vita a Halál a családra! jelszóról megmutatja, hogy mit tartunk alapvetônek a család normarendszerében. Életünket nagy részben a boldog család képzetére építjük fel.Törjük magunkat a férfi és nô páros élete felé és azt hisszük, hogy a biológiai szülôi mivolt az amelyen a gyermekek nyugalma és a jövô nyugszik. Azt állítom, hogy a svéd társadalom, ugyanúgy, ahogy a többi nyugati társadalom a boldog család illúzióján alapul. A család olyan, mint egy garanciákkal ellátott csomag. Azzal a kiindulóponttal biztosínak minket értéke felôl, hogy milyen jól fogunk élni a csomag tartalmával: két felnôtt, egy nô és egy férfi és a gyerekek. Ez többek között azt is jelenti, hogy az aki megtöri ezt a tanácsolt családmodellt, az kisebb értékű ember. Jó példa erre, hogy nem magától értetôdô az, hogy egy homoszexuális pár összeházasodhasson. Egy másik példa, hogy a válást még ma is szerencsétlenségnek tartják és a bűn vagy hiba képzetét társítják hozzá. Egy harmadik, hogy az egyedülálló szülôk, mindenekelôtt a nôk nehéz anyagi helyzetben vannak, mert a társadalmi rendszer abból indul ki, hogy ketten kell lennünk. A fizetést pedig nemi megkülönböztetés szerint kapjuk.

A fizetések nemek szerinti megkülönböztetésének egyik oka, hogy továbbra is a férfiakat tartják a családfenntartónak, míg a nôktôl azt várják, hogy ôk vállalják a nagyobb felelôsséget a gyermekekért és az otthonért. (Még sohasem találkoztam olyan férfival, akitôl egy állásfelvételi interjú kapcsán megkérdezték volna, hogy tervez-e gyermeket.)

Röviden szólva, mind szociális, mind pénzügy téren egy hagyományos és sztereotíp családképbôl kiindulva értékelnek minket.

A család-csomag azonban ennél többet tartalmaz. A heteroszexuális párkapcsolat és szülôi mivoltról alkotott nézeteken kívül erôs normáink vannak, amelyek leírják, milyen módon kell a nônek/anyának és a férfinak/apának jelen lennie a családban. A boldog család mítoszában nem ugyanazok a feladataink és funkcióink. A munkamegosztás azon alapul, hogy mit tartunk nôiesnek és mit tartunk férfiasnak. Ez pedig a nemek közötti egyenlôlenségen alapul. A férfiak fölérendeltségén és a nôk alárendeltségén.
Amint korábban magam is benne voltam, a gyermekért és az otthonért való felôsség fôleg a nôkön van. Mi nôk vagyunk azok akik a fizetetlen (gyermek)gondozási és házimunka abszolút nagyobb részét végezzük. A Nôihatalomvizsgálat eredménye szerint 87 százalék. A munkamegosztás igazságtalansága még nagyobb lesz amikor a heteroszexuális pár gyereke megszületik. Szintén igazságtalanság, hogy a nôk közül a gyermektelenek többet keresnek, mint a gyermekesek míg a férfiaknál a gyermekesek keresnek többet mint a gyermektelenek. (Lásd a TCO - tisztviselôi szakszervezet - friss jelentését: A rejtett gyermek effektus.)

Amikor kritizáltam a hagyományos családképet, az is célom volt, hogy ráirányítsam a figyelmet arra a tényre, hogy az az erôszak, aminek a nôk és a gyermekek ki vannak téve, nagyrészt a családon belül történik. Furcsa, hogy a bántalmazások és visszaélések nem kavarnak olyan erôs érzelmeket, mint a nyugodt család illúziójáról szóló kritikám. Itt Svédországban, nap mint nap nôk és gyermekek vannak kiszolgáltatva az erôszaknak a velük élô férfi részérôl. Amikor ez a téma végre napirendre kerül, a róla szóló vita rendre máshova terelôdik és nem arról szól, hogy mit tehetnénk ellene. Emlékeztetni akarok a Kvinnofrid (egy nôszervezet) hirdetési kampányára, amely olyan gyermekekrôl szólt, akik nem akartak találkozni az ôket bántalmazó apjukkal és a Megvert Hölgyek (Slagen Dam) széleskörű vizsgálatára, amely azt mutatta, hogy milyen kiterjedt a nôk elleni férfierôszak. Az utóbbi vitában a visszaélés definíciójának szenteltek aránytalanul nagy figyelmet és mindkét esetben a vita jelentôs része azokról a férjekrôl és apákról szólt, akik nem bántalmazzák a családjukat és most sértve érzik magukat. Nem pedig arról, hogy mit tehetnénk az ellen a rend ellen amely az okozója annak, hogy a férfiak, mint csoport (nem minden férfi), sértik és bántalmazzák a nôket, mint csoportot (nem minden nôt). Ez riasztó és szánalmas. Várom a napot, amikor a svéd férfiak többsége feláll és azt mondja ez nem mehet így tovább! és aztán együttműködnek abban, hogy tegyünk valamit, hogy változtassunk a helyzeten.

A polgári oldalról erôsíteni akarják a családokat. Anyáról, apáról, gyermekekrôl, mint természetes egységrôl beszélnek. Én ehelyett a természetes szerelmet akarom igenelni és támogatni, autonóm és egyenlô emberek között, függetlenül nemtôl, szexuális irányultságtól, biológiai apaságtól-anyaságtól valamint a külsô nyomástól és elvárásoktól.

A család sokféle. Nem akarok megakadályozni senkit abban, hogy olyan családtípust építsen, amilyet maga kíván. De ki kell szélesítenünk fogalmainkat és nyitottnak kell lennünk arra, hogy egy család máshogyan is kinézhet. Minden más elôítélettel teli és túlhaladott. Hadd nôjenek fel a gyermekek nyugodt környezetben és kapcsolatban, anélkül a kényszerítô elvárás nélkül, hogy hogyan kell a "boldog családnak" kinéznie.

Gudrun Schyman
pártvezetô
Vänsterparti
(Baloldali Párt, korábban Svéd Kommunista Párt)

(A cikkhez tartozó fotó egy fiatal családot ábrázol az ´50-es évekbôl. 30 év körüli férfi és nô, két 2-3 éves gyerekkel, egy kisfiúval és egy kislánnyal. Az apa és a gyerekek az étkezôasztalnál ülnek és az édesanya tölti a csészéjükbe a teát. Mint az egyenlôtlenség beszédes bizonyítéka a sötét múltból! – S.P.)


ford. Sörédi Pál